Havas téli ágon egy ázott kismadár,
szép tavaszát keresi, mely mérföldekre jár.
A tavaszban a régi érzést, régi szerelmet,
amiben fellelte valaha az életértelmet.
Tudnod kell kismadár, minden, ami szép,
egyszer egy napon majd végleg elenyész,
csak emlék lesz az érzés, emlék a szerelem,
mely jégkönnyeket hull dermedő szíveden.
Hát ne várd a tavaszt, hisz minden hiába,
bárhová futott is nem érhetsz nyomába,
mert az a tavasz, mely hűtlen lett hozzád,
csak délibábból szőtt fény-meleget ád.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése