Isten hozott kavicsaimnál

"Takard be őket … tudod, a verseimet!
Amikor elmegyek.
És, ha látod őket reszketni, sírni, fázni,
Mint apró, lázas, síró gyermeket …
Tudod, ősszel a hajnalok már nagyon hűvösek …
Simítsd el hűs kezeddel gyűrött párnáikat,
Dúdolj szomorú altatódalt nékik,
Amilyet csak Te tudsz: lágyat, szelídet,
Azután légy csak őrzője a csöndnek,
És vigyázz örök álmukra, ha végleg megpihennek.
Ugye, majd megteszed?"

Málna