Tudod mi a fájdalom,
s mi az a mérhetetlen bánat,
mely porba sújt, megtapos
és homoksírba zárat?
Az amikor védtelenül állsz
az emberek előtt,
kiszolgáltatottan, megsemmisülve,
s ahelyett, hogy segítenének,
hátat fordítanak,
meg sem látva azt,
hogy sápadt gyermekszíved
már nagyon-nagyon rég
milliónyi szilánktól
van
véresre sebezve
Ha volna némely emberben
szeretet és lélek,
magáénak vallaná
ezt a síró nemzedéket,
és megfogná a kezüket
szépen vigyázón,
majd kivezetné őket
ebből a gyarló
világból.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése