...kiolvastam
az éjszaka csendjéből, hogy te is épp rám gondolsz, a telő hold fénylő arcában
tükörképed után kutattam, és elhittem a sötét surranó lépteit, amivel hírét
vitte rád-gondolásomnak. Megrajzoltam körvonalad ágyam redőiben, rebbenő
pilláid arcomon futottak tova, egyetlen simogatásod örök-érzete bőrömbe égett...valóságot
formáltam belőle(d), hogy magamhoz öleljelek, mikor hiányzol...(minden éjjel)...
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése