Ha már nem leszek más,
csak lelked naplójára karcolt
szél-poros történet,
melyre néhány megsárgult
könnycsepp nehezül,
gondolj arra,
akárhogy megtörik
a múlt
szivárvány varázsa,
az átélt, megélt történetek
szívben viselt éke,
arra a könnyes-szürke
napló-lapra,
mindaddig míg gondolsz rám,
fényként rávetül.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése