Nem értesz meg. Hiába hát a szó,
mely eléd teríti színaranyát,
lármának véled, mely túláradó
hévvel küzd, majd siket csöndbe csap át.
Nem érted meg, bár mint ajzott ideg
évődik érted, helyetted zokog.
Mondd, ilyenkor mit csinál a szíved?
Bennem közönyöd fent késként forog.
De itt vagyok mégis. Rám nehezül
fásult némaságod, s ha majd befed,
jajgatni fogok, sírni gyermekül,
tán attól majd felébred a lelked.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése