Kék hegyek tövén milliónyi pipacs
fénylik fel, ha a nap szirmokat ölel.
Kék hegyek tövén egy kisleány szalad,
szép arcára hulló gyöngyös könnyekkel.
Ne sírj kisleány, ne hullasd a könnyed,
nézd a pipacstengert, kéklő hegyeket,
hisz azok mind-mind tavaszt ébresztgetnek,
hogy a boldogságot elhozzák neked.
Egy csöppnyi lány a felhők tetejéről
kacagva nézi a vadvirágokat,
mert a virágban madárének szépül,
mely feldalolja a lélekhangokat.
Azokat miknek színes emlékéből
Isten virágoztat pipacsbokrokat.
Vers: Kun Magdolna
Fotó: Forró Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése