Mikor gond ráncolja homlokom,
és könny csípi szemem,
ne kérdezd a miérteket, csak ölelj csendesen,
mert a csend és az ölelés mindig feloldja
azt a fájdalmat, mi lelkem nyomasztja.
Hisz, amíg karodban vigaszt lelhetek,
tudom, nem lehetnek oly mérvű életküzdelmek,
melyeknek erejük túllebeghetné
azt az érzést, mely bilincsként zár
szívfalad köré.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése