Ma még itt vagyok veled.
Hallgatlak és simogatom kezed,
mikor a mindennapok gondja
szomorúvá teszi szíved.
Ma még feléd száll sóhajom,
feléd száll az imám.
Ma még karodban érzem,
otthonom és hazám.
Ma még lelkemben tavaszdal zenél,
hiába érzem, hogy fázom,
s látom, hogy hull könnyű hópihéket
a jégkristályos tél.
De holnap szívem,
holnap jöhet egy olyan pillanat,
mikor már nem érzékelem
külvilágomat.
S bárhogy nyújtom
feléd
mindkét karomat,
csak a levegőt markolom majd
az égi kék alatt.
Így amíg tudatom tiszta fényben ég,
magamhoz ölelem szíved tűz-hevét,
hogyha az alkonyati nap kapujához érek,
társamul szegődjön édes melegséged.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése