Mivégre kelek reggel, nem tudom.
Valami hajt... a láz, a hit, a vágy,
de mint a fákról hervadt őszi lomb
holtan zuhannak este mindahány.
Ám reggel újrakezdek. Ébredek.
Hallom a sorsot, amint kikacag,
hallom a sorsot, amint kinevet,
s ha megunt, majd a sírba visszarak.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése