A földi angyalok mindig májusban születnek,
akkor, mikor azúrkéken mosolyog az ég,
orgonaillat járja át a kerteket,
és mohapárnát ölel az esőnemzedék.
A földi angyalok olyan szívet kapnak,
miből soha soha nem fogy ki az ember-szeretet,
mert akármennyit osztanak is szét,
az újra és újra azzal telik meg.
Kiváltságos dolog, ha közelükbe érünk,
mert sugárzó lelkük úgy ragyogja át,
szomorú pillantásunk érző sóhaját,
hogy nevető ráncokkal telítődnek arcunk élei,
miből eltűnnek a könnyek cseppjei.
A földi angyaloknak nincsenek szárnyaik,
még sincs távolság, mit le nem győzhetnének,
mert a jóság csillaga, mit Isten szeme fényez,
pillanatok alatt elvezérli őket oda,
hol hiánya van a szeretetéhségnek.
Te angyal vagy a legnemesebb szívű,
téged nincs olyan lény, aki nem szeret,
mert ahová te lépsz, ott kivirágzik mindaz,
mi embertelent is emberré tehet.
Fotó-ajándékvers: Kun Magdolna
Boldog Születésnapot drága Moha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése