Hiába vágytál Te nagy tüzet rakni,
hogy melegedjenek az emberek,
hiába vágytál értük kárhoztatni,
fájó közöny munkált erőd felett.
Zúzmarás ma is minden emberálom,
jeges szél fú a lankadt ereken,
sóhajra halkul ma is minden szájon
a vágy, a láng, a láz, a szerelem.
És nincs az a tűz, jaj, nincs az a meleg,
mely fölhevítné csontkemény szívünk,
konok fásultság rabságában remeg,
s úgy halunk el, hogy sosem volt hitünk.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése