Egy nap, ha netán elfáradnál,
s pihenésképp leülnél a padra,
ne legyél szomorú, ne is sirassál
mert én ott leszek melletted
minden gondolatba.
Ha mégis legördülne arcodon
pár kóbor kicsi könnycsepp,
s éreznéd, hogy lelkedet
nehéz kősúly nyomja,
gondolj szívem arra,
nem lehet oly elválasztó erő,
mely múltporos emlékeim
nem idézné újra
mindaddig, míg kincsként őrzöd
azokat az együtt töltött
boldog éveket,
melyeknek minden pillanatán
nyomot hagyott
kettőnk mélységes mély szerelmének
halhatatlan volta.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése