Gyermek és kislány lehetnék
nyafoghatnék, panaszkodnék
mindenkire, a világra
hidegre és napsugárra
a félelmet, ha érezném
az ölelését keresném
megvédene a világtól
a világnak száz bajától
tekintete megnyugtatna
keze lágyan simogatna
mint bölcsőben a kisgyerek
anyja hangjára szendereg
álmodnék a tündérekkel
kelnék édes ébredéssel
örömöm, bajom egyaránt
a lelkét mélyen fonnák át
szeretne ő akárhogyan
csillogással és koldusan
mennyországi szép oltalma
angyal szárnyával suhanna
árvalányhaj-szeretetek
övét együtt sem érnék fel
hiányát a szél susogja
a valóság sokszorozza
ezüst haját aranyszállá
emlék szövi szivárvánnyá
cudar világ, irigy világ
mért nem tartod meg az anyát
mindig vele kéne élni
lelkével együtt elmenni.
Filo-csibi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése