Fáj mama az a tudat, hogy volt sok olyan nap,
mikor hagytam, hogy magányodban magadra maradj,
és nem biztattalak, nem mondtam neked,
hogy minden gyötrő fájdalmadban melletted leszek.
Feszíti most mellkasom az a maró, égő seb,
mi a bennem rekedt bűntől keletkezhetett,
mert bárhogyan is megpróbálom védeni magam,
tudom, mélyen vétkeztem, és nagyot hibáztam.
Már nincs bocsánat számomra, és nincsen irgalom,
mert hangtalan csend árnya ül szótlan ajkadon,
így nem mondhatod soha többé - drága gyermekem
nem lehet oly bűnöd, mely sérthetné szívem-
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése