Genézis...,

	Kezdetekben volt a hallgatás... Az új föld legmélyebb üregeibe szőtte be magát barbár erőszakkal...   A napok, hónapok, évek zörögve elvonultak, egyik a másik után, de a némaság öröknek tűnt, akár a hegyek gyomrába megbúvó csönd. Majd megteremtette az Úr az egymást kereső lelkeket, majd a bút, csókot és örömöt... ...édes beszéd volt Isten gyermekeinek ajkán minden néma mosoly, túlviláginak tűnt szótlan odaadásuk, s a tiszta színjáték, melyet szívük mélyének színpadán rendezett az önzetlen odafigyelés, de hiányzott valami, amitől testet öltene az érzés, amikor ébredő vágytól remeg az emberfia lába... És látta az Úr, hogy keserű forrásként buggyan ki, betömhetetlen árkot ás, majd gyógyíthatatlan, indázó sebet fakaszt teremtménye lelkén a némaság, ezért puha kelméből megteremtette a szóruhát, melybe az ember felöltöztetheti mezítelen gondolatait. Vörös Liliom 2010-08-15 16:30:42, vasárnap