A tél
után most lágyabb fenn a kék,
s a
fehér bolyhok lassan úsznak el,
már
felébred a régen látott rét,
és kinn
az ágon madár énekel.
Még nem
hiszem, de jő a változás,
kibomlik
az az összegyűrt levél,
a
pitypangsárga nem csak látomás,
de kell
még más is, az hogy itt legyél.
Kiáltanék,
takarva gyatra kínt,
tagadva
gyáván mind mi elmaradt,
hiszen a
gyöngyvirág mégis kinyílt
kövérre
hízott zöld levél alatt.
Sőt,
visszajönnek rég letűnt csodák,
körém
terítve pázsitillatot...
de a
napnak lecsukló alkonyán
nélküled
mégis egyedül vagyok.
Nagy Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése