Néma vallomás

A hang bennakad, álomfilm szakad,
betelt a papír, a tinta apad;
ám forrong a szív, mint vulkán izzik,
szerelem lángja a vágytól vérzik.

Csikorog a fék, csak egy pillanat,
rémséget elűz; mint a pirkadat,
mely a koromló éjet elnyeli,
nyomába a bölcs hajnalt kergeti.

Érzed, zúzmarás, rideg a reggel,
ráébredsz fájón, fázik a lelked,
vágysz a bársonyos éj sötétjébe,
mámoros álmok puha ölébe!

Csivit madárka, suttogó szellő,
gyors hírt vigyetek, mert eleped Ő:
néma vallomást csillag fényektől,
forró szerelmet sóvár lélektől

 Filo-csibi