Temetetlen szerelem

                                                        
                                                         Szomorú fűzfának gyász-árnya terít el

haldokló szerelmet sötétlomb testivel,
halk szellő muzsikál, húrjai könnyesek,
utolsó legenda dalai csöndesek,
a semmi öleli, dédelget elmúltat,
érte nyílt virágok gyászolják kihunytat.

Ölelni oly nehéz, meghalni sem akar,
mámoros álmait pirkadat nem takar,
szeretne szeretni, csókolni lenne jó,
vagy rosszat temetni, feledni volna jó,

temetés nélkül a tetszhalott ébredhet,
újulva lángolhat, hamisat szerethet!
 

     Filo-csibi

2015. március 26. csütörtök