Csodára vártan...

                               

                               Hívtam és bíztam, hittem és vártam

a tavasz jöttét – csodára vártan.

Gyógy balzsamától simulna ráncom,
pezsdülne tőle örömöm, táncom!

Látom – virágzik fű-fának széke,
illata bódít, édesít szépe;
a fénylő nap és langymeleg eső
életet adó, áldón nevelő.

Gyöngyékes tavasz, áhított csoda,
lelkem tömlöcét nem nyitja soha,
mesék mítosza, tündérek kertje,
csak hamuvirág nálam a kelyhe.

Képzelet-fényben születik csoda,
gyújtó a fáklyán, jeget is oldja;
csoda-varázsa nyitja a lelkem,
vágyak ébrednek, érzések kelnek.

Farkas Ilona (filo-csibi)