Úgy volna szép, ha kezed kezem fogná,
és mosollyal ringatnál, mikor a sötét éji csend
nesztelenül oson majd ágyam közelébe,
hogy az árnyék világába magával vigyen.
Úgy volna szép, ha kitárulna a kéklő ég-tető
ott fenn, ahol a madarak mind-mind szabadok,
s te szorosan átölelve azt mondanád nekem,
bontsunk szárnyat szívem, én veled suhanok.
Úgy volna szép, ha minden könnyed léptünk
pipacsokat teremne majd messzi utunkon,
mert akkor érezhetnénk azt a földi boldogságot,
mely velünk lépi át magát az idősíkokon.
Úgy volna szép, ha minden fájdalmunkat
feledtetné velünk az égi muzsika,
s úgy szólna ott fent mint szívünk ütemének
egy húron pendülő édes dallama.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése