Utoljára--hv.mpg

Sólyomszív hangos vers

Ha élne anyám

        
       Gyermek és kislány lehetnék

       nyafoghatnék, panaszkodnék

       mindenkire, a világra

       hidegre és napsugárra

       a félelmet, ha érezném

       az ölelését keresném

       megvédene a világtól

       a világnak száz bajától

       tekintete megnyugtatna                       

       keze lágyan simogatna                        

       mint bölcsőben a kisgyerek                            

       anyja hangjára szendereg                                       

       álmodnék a tündérekkel

       kelnék édes ébredéssel

      örömöm, bajom egyaránt

      a lelkét mélyen fonnák át

      szeretne ő akárhogyan

      csillogással és  koldusan

      mennyországi szép oltalma

      angyal szárnyával suhanna

      árvalányhaj-szeretetek

      övét együtt sem érnék fel

      hiányát a szél susogja

      a valóság sokszorozza

      ezüst haját aranyszállá

      emlék szövi szivárvánnyá

      cudar világ, irigy világ

     mért nem tartod meg az anyát

     mindig vele kéne élni

     lelkével együtt elmenni.

            Filo-csibi.

Mi marad belőlem?

Nem tudom mi az, mi megmarad belőlem,

s azt sem, vajon meddig gondolnak reám,

csak azt tudom, én elviszem magammal

mindazt, mit a sors méltán szabott rám.

 

Elviszem majd gyermekeim óvó szeretetét,

bársonyos hangjuknak nyugtató szavát,

s azokat a derűvel telt boldogságos perceket,

mit a szív és a lélek jól magába zárt.

 

Elviszem a nyárvirágok fenséges színeit,

a selymes zöld füveknek ezüst-harmatát,

és elviszem, azokat a szél-por lepte lépteket,

melyeknek a szálló idő már befedte nyomát.

 

Elviszem még a szerelem szépérzéseit,

azokat az érzéseket mikben mindig felleltem

azt a kitartásra buzdító céltudatos erőt,

amely által egy emberöltőt veled élhettem.

Kun Magdolna

Kassák Lajos: Széltölcsér

Amit keresek 

a sötétben született 

és a fényben rejtőzik. 

Néha úgy gondolom 

én magam vagyok 

az amit keresek.

 

2015. április 24. péntek

 Bejegyezte: Moha

A fájdalom örök..

Add meg nekem Istenem hv

Kék madár - Az utolsó dal-hv

Tiéd leszek...

 

Még életem homokórája pereg

Nem számolom a homokszemeket

Még pillangó létem száll az ég alatt

Nem számolom a múló napokat

Tudom egyszer úgyis meglellek Téged

Nem lesz már több szó nem lesz ígéret

Betoppanok éjszakád csendjébe

Magamhoz húzlak álmodón csendesen

Tiéd leszek most és mindörökre

hifimiki

 

Megérinteni az eget...

 

Megérinteni az eget

tajtékzó habok felett

madarak röptét követni

hegyek csúcsain átrepülni

Nap közelében átmelegedni

tavak vizében megfürödni

benézni barlangok rejtekébe

s visszatérni csillagfénybe

szivárványba fonni hajad

szemed tükrén a fényt megtörni

meglesni a napkeltét

Arcodra ráteríteni fényét

tovább repülni a Nap után

Talán elérjük

szerelmünk csillagát!

hifimiki

Marcellina - Néhány szép álom

Temetetlen szerelem

                                                        
                                                         Szomorú fűzfának gyász-árnya terít el

haldokló szerelmet sötétlomb testivel,
halk szellő muzsikál, húrjai könnyesek,
utolsó legenda dalai csöndesek,
a semmi öleli, dédelget elmúltat,
érte nyílt virágok gyászolják kihunytat.

Ölelni oly nehéz, meghalni sem akar,
mámoros álmait pirkadat nem takar,
szeretne szeretni, csókolni lenne jó,
vagy rosszat temetni, feledni volna jó,

temetés nélkül a tetszhalott ébredhet,
újulva lángolhat, hamisat szerethet!
 

     Filo-csibi

2015. március 26. csütörtök

Üzenet

Az esőcseppekben könnyeidet látom,
fagy-dermedt jegekben hév-alélt világod,
erdő bodor lombja takarja fájdalmad,
a templom harangja elnémul miattad,
vihar gubbaszt a fán, villámlik és dörög,
szenvedésed hallván áradás hömpölyög;
látlak a hajnalban, bíborló fénybolyban,
csillogó harmatban, zord-felhős égboltban.

Üzensz a szellőtől, vérvörös rózsától,
vadvirág mezőtől, pacsirta dalától,
szökőkút gyöngyétől, hajlongó faágtól,
szürkület ködétől, aranynap sugártól;
kikelet zsongásból, május varázsából,
kávéd illatából, léted zavarából.

Sápad a fényköteg, ezüstkék Hold görnyed,
üzentél - én jöttem; érted zúdul könnyem.

Filo-csibi

2015. április 3., péntek

 

Elmaradt találkozás

A nap már elmúlt,

a homokóra lepergett.

Tán sirassam a perceket,

melyek elteltek, Nélküled?

Az idő rohant...

s nem hozott el Téged nekem.

...S a szél feltámadt keleten,

megfojtva könnyeket bennem.

Kiesett pár perc,
pár boldog perc életünkből.

Vissza senki nem hozza már,

Isten se a végtelenből.

hifimiki

Néma vallomás

A hang bennakad, álomfilm szakad,
betelt a papír, a tinta apad;
ám forrong a szív, mint vulkán izzik,
szerelem lángja a vágytól vérzik.

Csikorog a fék, csak egy pillanat,
rémséget elűz; mint a pirkadat,
mely a koromló éjet elnyeli,
nyomába a bölcs hajnalt kergeti.

Érzed, zúzmarás, rideg a reggel,
ráébredsz fájón, fázik a lelked,
vágysz a bársonyos éj sötétjébe,
mámoros álmok puha ölébe!

Csivit madárka, suttogó szellő,
gyors hírt vigyetek, mert eleped Ő:
néma vallomást csillag fényektől,
forró szerelmet sóvár lélektől

 Filo-csibi

Ott leszek veled

Egy nap, ha netán elfáradnál,

s pihenésképp leülnél a padra,

ne legyél szomorú, ne is sirassál

mert én ott leszek melletted

minden gondolatba.

Ha mégis legördülne arcodon

pár kóbor kicsi könnycsepp,

s éreznéd, hogy lelkedet

nehéz kősúly nyomja,

gondolj szívem arra,

nem lehet oly elválasztó erő,

mely múltporos emlékeim

nem idézné újra

mindaddig, míg kincsként őrzöd

azokat az együtt töltött

boldog éveket,

melyeknek minden pillanatán

nyomot hagyott

kettőnk mélységes mély szerelmének

halhatatlan volta.

 

Kun Magdolna

 

Cím nélkül

Gyónhatatlan vagy bennem.

Kimondhatatlan stigma.

Megjelöltél ezer jellel

 de múlt-színű vakolatként lepergett

sosem volt lélekszobáink fala.

 

Süketen is hallom

pontnyi léted hívószavát,

és belélegzem

rád-gondolásomat,

hogy el ne juthasson hozzád...

Moha

Ha már nem szeretsz

 

 

Levegőm vedd el,
hadd pusztuljak el végleg,
ha már nem szeretsz.

Szívemet törd el,
ezer apró darabra,
ha már nem szeretsz.

Lelkemet tépd szét,
mint vadállat zsákmányát,
ha már nem szeretsz.

Szerelmem égjen,
hamuvá izzó tűzben,
ha már nem szeretsz.

Szárnyamat törd el,
ha nem tudok szárnyalni,
ha már nem szeretsz!

2014.07.16. 

 

hifimiki

 

Mondj egy szót...

Mondj egy szót, szépet:
szeretlek..., ha elérlek,
suttogva, halkan...
 
Mondj egy mondatot:
Úgy szeretlek Szerelmem,
szívből, igazán!
 
Mondj el egy mesét,
mit ketten írtunk együtt,
és nincs vége még!
 
Majd együtt hisszük,
hogy az élet szép lehet,
egymást szeretve!

hifimiki

2015. 04. 21.

Múló pillanat

Ha csak egy pillanatig tartana
e földi élet,
a megbabonázott igézet,
mely fogva tart, ha a
szemedbe nézek

Ha csak egy percig égetné
ajkad a szám,
s többé nem néznél rám,
szemed nem kérdezné,
gondolsz-e rám?

Akkor is elég lenne e gyönyör,
mely a múló pillanatot,
egy egész életet betölt,
minden más világot,
szétzúz összetör

Akkor is elég lenne e kábulat.
Azután eltűnne mint az üstökös,
az idő tört része alatt,
hogy másnak ne adjon örömöt,
itt a csillagok alatt.

2014.07.22. 

hifimiki

Ó, május !

Vágyéhes szerelem, menyasszony mosolya
dúslombú tavasznak kifeslett bimbója;
a csábfényű vén Hold, miriád tűzcsillag
vizeknek tükrében hamiskásan csillan.

 

Balzsamos szép május, édes fűszerillat,
téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad;
harmatcseppben fürdik az orgonavirág,
lágy szellő simogat, bársonya mennyvilág,
dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik,
szenvedélyes lelkét mindenek megérzik.

 

Hagyom, hogy érintsen, járja át a testem,
ifjúi pezsgéssel vidítsa a lelkem;
ölelem magamhoz, csókoljon csodája
a szerelem-varázs  oltára, múzsája!

                                 Farkas Iona  (Filo-csibi)

Édes kis Hazám

Másképp süt a Nap,
másképp ragyog a csillag,
ha itthon vagyok
 
Büszke hegycsúcsok,
rohanó kis patakok,
boldog itt vagyok
 
Nem kell a tenger,
sem végtelen óceán,
tomboló orkán
 
Itt élek s halok
édes kis Hazám, drága
szép Magyarország!
 
2014.09.08.

hifimiki

Édes hazám

Kevés az én tudományom,
róla írni mégis álmom,
hisz bölcsőmtől a síromig
ez éltem, s lesz takaróm is.
„Szülőföldem szép határa”
Kisfaludynak is vágya.
Áll méltósággal, szerényen
Károly szülőháza Téten.
 
Napot én is itt láttam meg,
emlékezve repdes szívem.
Gyermekként, de csodaszép volt,
ismertem minden fát, bokrot.
Szegénység mit sem számított,
Tét falu volt szép Párizsom,
itt élt anyám és családom,
ez volt önfeledt világom.
 
Külországokban bámulok,
könnyez szemem, amit látok:
gazdagság és pénzcsillogás,
nagyravágyás és villogás.
Tatár, török, német, orosz
századokig nem ostoroz;
hazámban is bőség lenne,
módosakkal vetekedne!
 
Hiszen magyar nem oly fajta,
esze, keze ne mozogna!
Lelkem addig sír, kesereg,
míg nyomor dőzsöl sok helyen,
de honszerelmem ég tovább,
látunk mi is még csillogást!
Szülőföldemnek határa
ölelje édes hazámat! 

Farkas Ilona (filo-csibi) 

Évszakok

Lehet tavasz, lehet nyár

tél is jön az ősz után,

fájdalommal teli hideg,

dideregnek ember-szívek.

 

Mikor lesz már újra tavasz,

suttogó szerelmes szavak,

kinyílnak a virágok,

dalolnak a madarak...

 

Jön a nyár is, jön a meleg,

kinyílnak az ember-szívek,

jön az ősz, az elmúlás,

belepi a hó is már.

 

hifimiki

Valentin napra Mi a szerelem? idézetek Ernesto Cortazar In my heart

Reményik Sándor: Három szín (hangosvers)

Nélküled...

A tél után most lágyabb fenn a kék,

s a fehér bolyhok lassan úsznak el,

már felébred a régen látott rét,

és kinn az ágon madár énekel.

Még nem hiszem, de jő a változás,

kibomlik az az összegyűrt levél,

a pitypangsárga nem csak látomás,

de kell még más is, az hogy itt legyél.

Kiáltanék, takarva gyatra kínt,

tagadva gyáván mind mi elmaradt,

hiszen a gyöngyvirág mégis kinyílt

kövérre hízott zöld levél alatt.

Sőt, visszajönnek rég letűnt csodák,

körém terítve pázsitillatot...

de a napnak lecsukló alkonyán

nélküled mégis egyedül vagyok.

 

Nagy Ilona

 

Valami űz még

Mivégre kelek reggel, nem tudom.

Valami hajt... a láz, a hit, a vágy,

de mint a fákról hervadt őszi lomb

holtan zuhannak este mindahány.

Ám reggel újrakezdek. Ébredek.

Hallom a sorsot, amint kikacag,

hallom a sorsot, amint kinevet,

s ha megunt, majd a sírba visszarak.

VÖRÖS LILIOM

Kovács Daniela: Visszajössz? - hangosvers

A csend

  Napalkonyatban hallgatag a csend,

homály-kévébe kötözi a rend;
az időkerék zakatol folyton,
nem állhat soha, szüntelen folyjon!

Itt a finálé, az adás vége,
közönség nincs már, üres a széke,
visszavonul a színházi lelkem
hangzsivajoktól távoli lettem.

A mézes-szép szó kútja a homok,
keserű hangot  pohárba fojtok.
Jajongnak jajok, zajongnak zajok,
mint folyón a fény, némán hallgatok.

Méla csend inkább, mint a szirén hang,
nem vonz engem a nagyélet harang,
üvöltsön semmi, fürdőzöm benne,
szűnjön hangorkán, halk hang helyette!.

Zümmög az idő, ólomként reppen,
kéjíz emléke sem hangzik szebben;
ringasson a csend, ez nekem öröm,
öleljen szépen, - így jó – köszönöm.

Az élet még él, és élni akar,
édes vágyakat sejtelem takar:

dobog a földszív, vagy inog hitem?
Bájolva szólít, de csendre intem.

  Filo-csibi

 

Ma nem szavaidba ..

Ma nem szavaidba
hanem az azok közötti
csendbe burkolózom
álmaim ébren őrzöm
és elgondolkodom
majd alig hallható
halk sóhajom
eljuttat oda
ahová igazán vágyom
és megfeledkezve
magamban hordozom
első vallomásod
egy gondolatszirom
mely előcsalja most is
félénk mosolyom...

VÖRÖS LILIOM

 
  2013-11-04 21:11:42, hétfő

Éjféli (s)írás

Az éj keze puhán betakar.
Mély a csönd, a szélben semmi pára.
Bár egy-egy hópehely táncolni akar
hullámként, mely rásimul az árra.

Csak a semmi lüktet. Akárcsak itt benn,
hol valaha rég az örömök, a vágyak,
halk sírássá rekedt perc rogy elibem,
a nyers téli hidegbe ő is belebágyadt.

Mégis valami az egekbe nyúlik.
Talán egy álom, az élni akarás...
Mit bánom én a múlás koszorúit,
míg rám gondolásod felém utat ás.

VÖRÖS LILIOM

  2013-02-03 15:58:01, vasárnap

Múló idő szálló idő

Múló idő, szálló idő,

rám találsz, ha erre jársz?

Édes érzés, szálló érzés,

szerelmemre rátalálsz?

Elmúlt évek, szálló évek

kísértenek újra még?

Fájdalomtól hulló könnyek

felszáradnak egyszer még?

2015. 04. 14.

hifimiki