Rendszeres olvasók

2015. július 22., szerda

Végtelen kézfogás


Szeretném fogva tartani a kezed,
s úgy átlépni veled az időtengereket,
hogyha megérkezünk abba a boldogabb világba,
minden érző lélek örvendezve lássa,

mi vagyunk azok, kiknek égen-földön is
ugyanolyan erővel bír ujjuk szorítása.
Mert az, aki e földön hűséggel szeret,
az haláláig szorítja azt az Istenáldott kezet,

mely vigyázott rá, óvta, simogatta, védte,
akkor is mikor még ifjú volt az élte,
s akkor is, ha majd dérezüst haját
örök-télben lengedező szél borzolja át.

Kun Magdolna 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése