Van úgy, hogy térdre rogyunk a fájdalom alatt,
s ilyenkor lehalkítja szívünk a dobbanásokat.
Lehalkítja, csendre inti, hogy meg ne tudja más,
mily hangos volt benn a könnyes zokogás.
A szív kitartóan vigyáz a gyönge lélekre,
és reményt sugall belé, ha fogytán ereje,
hisz a szív már tudja, csak addig doboghat,
míg a lélek a halál felett győzelmet arat.
A szív az igazi hős, a szív az igaz bátor,
mert ő nem fél az élettől, s nem fél a haláltól.
Csak dobog, csak dobog rendületlen hévvel,
törhetetlen kitartással, Isten kegyelmével.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése