Rövid az éjszaka

Befészkelt nyár heve, meleg a tornáca,

 hosszan sétál a nap álmok rovására,

„hétágra” sütését nem kíséri hála,

elbújik az élő hűvösség árnyába;

aki feledékeny, pokolba kívánja,

eszét-vesztve futna tél-jeges világba.

Kívánságok sora soha nem ér véget,

hol óhajtjuk napot, hol pedig az éjet;

imádjuk tűzrózsát, mi nyárral érkezett,

a teremtőnk így hát nem sokat vétkezett!

 Ég a szenvedélytől, az életörömtől

szerelmes ember a szíve gyönyörétől,

vágyakozásában láztól gyúl a lelke,

a lángok oltását takarja éj leple,

mert szerelem tűzét kéjjel kell oltani,  

pásztorórák hosszán a hevét holtani;

epedő mámora izzik egyre-másra,

parazsa nem hamvad hajnal-hasadásra,

pirkadat permetez harmatos vízével,

mégsem huny szerelem, ha rövid az éjjel.

Filo-csibi