Száll a madár ágról ágra
Kedvesét keresi mindhiába
repül magas hegyeken át
eléri a következő fát
Talán ott vár rá
kit annyira szeret
szemén könnyek hullnak szerteszét
megvárja még az estét
Eljön a reggel
ragyogó napfénnyel
de nincs Kedvese sehol
az ég is beborul
Hiába várja gondolatban
az ég elvette tőle
nem maradt más csak a bánat
Rá többé már úgysem találhat!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése