Hajnali hancúr

                                                                           

Játékos vízmassza a hajnali Nap tükre.
Az égágyból kikelve nézi benne arcát -
vajon feltűnő-e szemén az álmatlanság
...és mit árul el róla kócos haja fürtje?

Sugárkezével mossa az éjszaka sminkjét,
a szürkés ráncok tapintatosan kegyesek -
letörli a cseppeket, majd kacsint feszeset,
törtarany-izzással horgol vállamra csipkét.

Pajkosan lődörög, a Földre fényét hintve,
egyre magasabbra halad a kék lajtorján... -
míg köszönti az ismerősök között orcám,
s csók-szikrákat dobál izgága felhő-tincsre.

Lambrozett Éva