Valóra fájtalak, bárhogy nem akartad,
hiába mértél végig gúnyos-hidegen,
hiába arattál százszor diadalmat,
a győzelem zászlaját ma én cipelem.
Én lendülni, szállni, röpülni termettem,
ne kérdezz hát folyvást, "Miért ölöd
magad?".
Nem zuhanhatok eléd szárnyaszegetten,
mert ha lelkem meghajol, megkötött marad.
Nem fogsz soha engem közönnyel takarni,
és bujdoshatsz is akár, én rád ismerek.
Meredek gőggel fogok hozzád tapadni,
mert azért vagy, Sors, hogy beteljesítselek.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése