Egyszer eléd állok anyám, és kérdőre vonlak,
hová tetted hozzám való kitartásodat
mikor elfutottál előlem, hogy ne is érezzed,
mily élete lehet annak, kit mások nevelnek.
Egyszer majd anyám elfutnak az évek
Meghajlik a hátad, megroggyan a térded.
S nem lesz, ki féltéssel azt mondja neked,
én a végsőkig kitartok, és melletted leszek.
S akkor sírsz majd anyám, akkor átkozod
azt a napot, mikor szíved kővé változott,
és lelkedben meghalt az-az anya-szeretet,
amit én sosem ismerhettem meg.
Vigyázz anyám, vigyázz, mert eljő az a nap,
mikor homokba temet az időáradat,
s ott fenn az égiek megkérdezik tőled,
hogy élhettél anélkül, kivel árvasága végzett.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése