Szeretem a vasárnapok virágvarázs színét,
mert az, puhára ragyog minden sejtemet,
és szép szóval rázza fel a hétköznapi csendet,
amibe a fájdalom beletemetett.
Szeretem a vasárnapok csókillatú báját,
szelíd szemű ölelésük altatódalát,
melyek úgy ringatják álomba elfáradó testem,
mint édesanya meséje csöppnyi kisfiát.
Szeretem a vasárnapok vágyra éhes szavát,
az édes kicsi ráncokat homlokod körül,
és szeretem-szeretem, oly nagyon szeretem,
mikor ajkad mosolygása ajkamon derül.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése