Fáradt szememből kitörlöm a könnyet,
de hiába, ha cseppje napról-napra több lesz,
hisz a lélek sírta könny, oly erőket renget,
hogy abba a zokogó test méltán belereszket.
Hát hullj csak könnyem, hullj fáradatlanul,
egészen-egészen a szív mélyére hullj,
mer ott nem látja senki sem, mivé nehezül
pár sókristályos oldat, min a kín keserve ül.
Minden elsírt könnynek van pillanatnyi élte,
mely gyászos időt lop az ember idejébe,
de csak az elsírt könnyel lehet kivédeni azt,
ami a haldokló szívben maró seb marad
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése