Sose szeress költőt. Fájni fog a csend,
mely magába ölel, míg ő verset ír.
Sorsutakat fest, gyönyört, csókot, édent,
de te leszel, ki mindegyikbe felsír.
Sose légy múzsa. Mű álomképeket
festenek neked majd ajándék gyanánt.
Röpke percért adsz el boldog éveket,
hogy diadémként viselhesd a magányt.
Sose szeress költőt. A zsarnokod lesz.
Szavainak mérgét lelkedbe oltja,
s hogyha számon kéred, gazul megsebez,
míg igazadat száz hazugra bontja.
Sose légy múzsa. A vesztedbe rohansz.
Nézd, épp ott állsz már szakadékod mellett.
Kitalált láng vagy, s ha utolszor lobbansz,
zsarnokod vígan lezuhanni enged.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése