Elkéstem. Látom. Pedig szegény lábam,
hogy igyekezett feléd minduntalan,
sorsom páraselymén átbotorkálva
szárnycsapásaid közt álmodtam magam.
Csak te nem hittél engem. Be sem láttad,
csak félig létezel, míg nélkülem vagy.
Ma átugranál ezer törvény-gátat,
csakhogy rám találj és magadba fogadj.
De nem lehet. Féllelkedet eladtad,
megalkuvón ringtál más kar melegén.
Tudom, én késtem el... de Te jól tudtad,
elindultam. Feléd. Hetvenhat telén.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése