Kismadár

Mikor

könnypárás ablakomra

sűrű köd szitál,

s nyárköszöntő dalt már

a szív sem  muzsikál,

törd át a télkaput

csöppnyi kismadár,

és dalold tavaszba azt,

mi olyannyira fáj,

mert ha te csiviteled

a tavaszhimnuszát,

bízván hiszem,

hogy előcsalogatod

a napfény sugarát.

S ha már napfény öleli

jégzimankós lelkem,

a dérkristályos könnyeket is

mind-mind elfelejtem,

és úgy kacagok bele

a rideg, téli tájba,

mintha sosem tudtam volna,

milyen fagyhalála.

Kun Magdolna