Mir ér a vágy, mit ér a szenvedély,
ha elveszek a vágyak tengerén.
Ezer apró könnycsepp közt,
meg sem lát senki,
sodródok az árral,
határtalan vággyal.
Felzokog a szívem,
hova megyek, mit akarok,
már elveszett minden.
Minek a könny, minek a bánat,
csókra, ölelésre vágyva,
hátha megtalálnak.
Mindegy már hol vagyok,
kelek a nappal,
éjjel a csillagokkal zokogok.
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése