Ha rám terül az éjszaka sötét árnyú leple,
és felzokog bennem a néma-magány csendje,
csenj nekem pár tűzcsillagot szemed sugarából,
hogy kifényesülhessen a fekete szín távol,
mert, ha nem futnak az égen csillagszekerek,
sötét lesz az út, mely hozzád elvezet,
s akkor nem látom meg azt a halvány, pici fényt,
mely nekem ragyogja át szíved melegét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése