Mikor
rongyosra foszlik a februári tél
hópelyheket hullató köd-szürke kabátja,
egyre többet gondolok a messzi útról érkező
vándorló gólyákra.
S egyre jobban félem, megérem-e még,
hogy jövőre is megláthassam
azt a tavaszébredést,
mikor páros gólyák szárnycsapását
ragyogja be fénysugárral
a fehér felhők felett bújó
azúrt kéklő ég.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése