Vérszínű gyöngyök, piros pipacsok,
mennyi báj és szépség árad rólatok.
Csak nézlek benneteket, s arra gondolok,
ti vagytok csak igazán földi boldogok.
Hisz ti vagytok a nyarak legcsillogóbb éke,
jégbe fagyott könnyek oldó melegsége,
mély-bánatú ember-szívek ábránd-illata,
mely álmokba ringat, ha sír az éjszaka.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése