Mint galamb a párját
hívja szelíden
egyre türelmetlenebb hangja
felgyorsul ritmusa
hívja többször
türelmetlenül
de válasz nem érkezik
próbálja újra meg újra
szomorúan zokog fenn a fán
s megfordul fejében
talán elhagyta már
kit úgy szeret
Így zokogok ÉRTED
könnyezve türelmetlenül
míg a hívó szó elcsendesül
de marad a remény
végül meghallod hangom
borús hajnalon
s ha felkel a Nap
együtt szárnyalhatunk
tisztán szabadon
végtelen tájakon
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése