Bölcsőtől a sírig oly rövid az út,
olyan kevés a visszajáró tavasz,
de a "nem lehet" sírnivaló, hazug,
megvetéssel teli sorsra tett panasz.
Időtolvaj az, ki mindent elhalaszt.
Létláb elé roskadó, csúf nyomorult.
Tényleg nem látod? Már Halál-tél havaz,
s veszni hagyott álmod más felé fordult!
Fejed már csak régvolt hímporától zúg.
Nyakad köré vaskos kötelet akaszt.
Vágyad aranyfüstje a semmibe fúlt,
és te még mindig "majd holnap"-ot kacagsz.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése