Nézd a fát, mily csendben
könnyezik,
mikor hőség, égeti háncsos
sebeit,
mikor vihar töri
ketté száraz ágait,
és fűrészhangja
ébreszti éji álmait.
Nézd a fát, a hőst,
mily bátran viseli,
ha tolvajmód az ember
gyümölcsét veszi,
ha leszakít néhány
levélgyermeket,
mit az őszi avar mély
csendben eltemet.
Lásd, ez az igazi
életért futás,
mikor túl élsz száz
és ezer kínhalált,
még sem adod fel
önnön harcodat,
mert oly nagy hittel
bír az ember-akarat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése