Van, ki átkoz,
gyűlöl, ha már nem szeretik viszont,
s megtagadja mindazt,
mi boldoggá tette,
és hazudja, hogy nem
fáj, s hogy nem pusztul bele,
ebbe a mindent
elsöprő nagy szerelembe.
De van, aki csak
sírdogál a szoba magányában,
és csendben hulló
könnyeit mélyre temeti,
hogy senki ne láthassa
azt a mélységes fájdalmat,
mely szívéhez a
nyílvesszőt odaszegezi.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése