Az idő rohan
csillagok születnek
meghalnak
nincs vége
a világnak
csak benne
a mi parányi létünk
oly kevés
villámok és jégverés
pusztító szélvihar
lávafolyam
holtodiglan
holtomiglan
mi vár az út végén
a halál és a túlvilág
szeretni egy életen át
összetartozunk
hogy odaát találkozzunk
egyedül ez számít
míg a Nap világít
míg ragyog
a csillagos ég
míg virágok nyílnak
míg a fák lombjai óvnak
végtelen szerelemben élni
s ha meghalunk találkozunk
szeretteinkkel
kik már ott vannak
s bennünket várnak...
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése