Rendszeres olvasók

2013. május 20., hétfő

Vajúdó magány

 
Valami mély, istentelen csend
szövetkezik örömöm ellen,
s mint egy vérengző, vad szörnyeteg
tépi szét a mellem.

Nem nyílik meg a kőrengeteg.
Álom sem jön, mely hozzád emel.
Már itt zsibbad számon a neved,
ám senki sem felel.

VÖRÖS LILIOM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése