Miért szeretünk, ha
tudjuk fájni fog,
ha minden
fellángolás, csak múló állapot,
ha életünk idejéből
éveket lopunk,
miket majd könnyel,
vérrel siratunk.
Miért szeretünk, ha végtelen
szerelmek,
tündérmeséjű
könyvekben léteznek,
ott, ahol minden
szép, csupa-csupa báj,
ahol nem ismert táj a
fájdalomhatár.
Miért vágyunk ölelő
kart,
ha tudjuk simítása,
oly hamar átgyengül
egy másik kéz
irányba,
ahonnan már csak búcsúzásként
int,
hullámsírba temetvén
azt,
mi múlt-csónakon ring.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése