Mama, te mutattál utat
mikor csavargó lépteim
rossz irányba vittek,
mikor bántó szóval győztem
minden igaz tetted.
Mikor elfordultam tőled,
s nem fordultam vissza,
bárhogy könyörögtél
jó és rossz napokba.
Te mutattál utat mama,
mikor más igazát védtem,
mikor hagytam,
hogy te legyél
ártó ellenségem
mikor tudtam,
mennyire fáj ha veled dacolok,
veled, aki életet és védelmet adott.
Megbántam már mama,
minden tévedésem,
minden bűnöm megátkoztam
minden ifjú vétkem,
de hiába a megbánás,
hiába a sírás,
már nem ad soha feloldozást
a sír temette jóság.
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése