Ma még virágok közt lépdelek,
s gyermekként csodálom
a csillaggal telt éj-eget.
Néha-néha pillangót is kergetek,
amely szárnyaiban hordja
a felszabadult érzetet.
Mert ma még megtehetem mindazt,
mi örömöt adhat,
hisz írhatok, mesélhetek,
szép szavú vigaszt.
De holnap már nem tudhatom
mire is telik,
abból a sok-sok megélt szépből,
mely itt benn a szívben
ékként viseltetik.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése