Nappal magam vagyok, s a gondolataim.
Azok, melyek mind-mind rólam, s rólad szólnak.
Azon vágyainkról, s azon álmainkról,
melyeknek rejtett titkain könnyezik a holnap.
Mert mi csak távolról szerethetjük egymást,
mi csak távolról fájhatjuk azt a nagy hiányt,
ami hosszú éjszakákon addig kínozza a lelkünk,
míg a sírás nem hint ránk csendes megnyugvást.
Bár, mi távolról is érezhetjük egymás közelségét,
hisz a gondolatnak semmi nem szabhat határt,
mert az, gátat tör a szív előtt, s betonfalat bont
mindaddig, míg oldott nem lesz a tiltott boldogság.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése