Ha beszélni tudnék kisgazdám
könnyeim helyett,
s elmondhatná eb-szivem,
mily gyötrő látni szenvedésedet,
talán jobban megértenék az emberek,
milyen az-az önzetlen és hűséges
kutyaszeretet,
Ha festeni tudnék vérző mancsaimmal
és rajzolhatnék színkrétával,
mint a gyerekek,
én nem rajzolnék mást neked,
csak pillangókkal telt, napos réteket,
hol együtt futhatnánk le az időéveket..
Ha ember lennék kisgazdám,
messze mennék tőled,
hogy öreg szívem ne gyötörje
hervadt-virág léted,
hisz az állat is ugyanolyan érzőforma alak,
mint az egyre sokasodó ember-áradat,
kik életüket adnák azért,
hogy megmentsenek téged.
Ha megértenél kis gazdám,
elmondanám néked,
az ember és kutya közti nagy-nagy
különbséget,
mely csak ennyiből áll
Míg némely ember ellent fordít
a felénk nyúló kéznek,
addig a kutya hűségével fogja át
mindaddig a percig,
míg el nem éri őt is
a mindenkori
végzet
Vers: Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése