Amikor a mély-bánat árnyékot vet rám,
és szívdobbanásom is halkan muzsikál,
hozzád vágyom, mert tudom, ha te átölelsz,
vélt fájdalmam már enyhülésre lelt.
Hisz addig simogatsz, addig szeretgetsz,
míg könnyeddé nem teszed nehéz terhemet,
s míg nem érzem, karod az a megtestesült béke,
mely igazi otthonom biztos menedéke.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése